Gyorsan pótlom, mert sietek, időre megyek. A jelzés mindig kimegy a fejéből, meséli, van, hogy hosszú perceket várakozik, mire rájön, miért nem akar zöldre váltani a fránya lámpa, hát a gomb!
Végre zöld, én elbúcsúzom, hogy a magam tempójában haladhassak tovább. Mikor átérek a túloldalra, már villogó zöld jelzés fogad. Hátranézek, s látom, hogy szegény öreg hölgy alig jár az átkelőhely felénél, s hopp a lámpa már pirosra is váltott. A néni sokat látott szempárja, a körülötte álló autósok motorbőgetése okozta kétségbeesésében, némán kiáltott segítségért. Visszaszaladtam hát és karon fogtam, hogy a hátralévő pár métert már számára nagyobb biztonságot nyújtva, együtt tegyük meg. A karomat olyan elementáris erővel szorította, mintha sosem akarná elengedni. Még ma is érzem, pedig több mint egy éve történt.
Abszurd helyzet?
Nos, gyalogosok ezrei szembesülnek ilyen és ehhez hasonló abszurd helyzetekkel városszerte nap, mint nap, amikor egy zebrán szeretnének áthaladni, de kínzóan rövidre programozott időtartamú szabad jelzéssel kell szembesülniük. Csapatunk erre a nem kívánt gyakorlatra szeretné felhívni a városvezetés figyelmét akciónkkal, azt az üzenetet közvetítve a mai túlzottan autófókuszú várostervezők felé, hogy a gyalogos nem másodrendű közlekedő.
Még csak nem is a sok nyugat-európai városban már évek óta természetes gyakorlatként élő priorizált közlekedési szerepkiosztást követeljük, amikor is a tervezők bizonyos területeken elérni kívánt változás érdekében egy-egy csoport közlekedési körülményeit könnyítik meg. Egyszerűbb esetben költséghatékony és gyors szabálymódosítással, bonyolultabb esetben költségesebb és lassabb infrastruktúra kiépítésével.
Így az autóbarát autópályákhoz hasonlóan jöhetnek létre a városban a babakocsibarát járdák, idős- és mozgáskorlátozott-barát gyalogos átkelőhelyek, kerékpárosbarát belvárosi utcák és tömegközlekedés-barát utak, reprezentálva, hogy a város a benne lakó közösség minden tagjáért létezik. Mi ma még egészen egyszerűen csak egyenlő jogokért, feltételekért harcolunk, mivel még ezt sem látjuk biztosítottnak.
A Rákóczi útra kifejezetten ráférne a fenti a szemléletmód.
Nem véletlenül választottuk ki a város egyik „leggonoszabb” zebráját akciónk helyszínéül, ugyanis annak a járókelőnek, aki a Rákóczi utat a Síp utcánál keresztező gyalogos átkelőhelyet kívánja használni, alaposan csipkednie kell magát, amennyiben el kívánja kerülni az autóforgalommal való vészes kimenetelű közvetlen találkozást. Belegondolni is hátborzongató. Ezért az a gyalogos, aki belegondol, többnyire félelmet érezve, ösztöneire hallgatva el sem indul, más alternatív útvonalat keres célja eléréséhez. Ha a vakmerőbbje mégis nekivág, akkor őt bizony egy profán – hivatalosan a számára kijelölt – átkelőhely használat képes kapkodásra készteti, frusztrációt és stresszt okozva számára, ahelyett, hogy a zebra eredeti funkcióját betöltve kényelmes, nyugodt és biztonságos átkelést biztosítson a gyalogosoknak legalább azon a területen, amit számukra meghagytak. Kérdésünk: Fenntartandó-, fenntartható-e ez az állapot?
Ez a zebra jól példázza miért kapta a Kossuth Lajos utca – Rákóczi út páros a „belvárosi 6 sávos autópálya” csúfnevet. Miközben várostervezők, alkotócsoportok gondolkoznak azon, hogy miként lehetne a Rákóczi útba újra életet lehelni, a fenti élő probléma ez idáig senkinek nem szúr szemet.
Sok esetben az élhetőbb környezet eléréséhez szükséges változtatások nem is igényelnek extra anyagi forrást, mindössze az amúgy is tervezett fejlesztések jobban átgondolt, megfontoltabb kialakítását, adott esetben (lámpa)programozást, a résztvevő intézmények közötti párbeszédet, a civilek és a használók véleményének kikérését és figyelembevételét, hogy ne csak a tervezőasztalon tűnjön valami működőképesnek, hanem az érintett terepen, az életben is.
Csoportunk figyelemfelhívás céllal december 4-én, pénteken délután 14:30-tól 10 lámpaváltáson keresztül zajló futóversenyt hirdet az említett zebrán átkelni vágyók számára. Várunk minden érdeklődőt a Puskin-Rákóczi utca sarkon, gyülekező 14:15-től. Nevezz be te is a futásra vagy gyere el a szurkolótábort erősíteni, hisz lássuk be, hogy jelenleg sajnos szinte minden egyes gyalogosnak jól esne a drukkolás.
Akciónkat nem az autósok ellen hoztuk létre, hanem egy a közlekedésben résztvevő minden csoportot figyelembe vevő rendszer érdekében, hogy köztereink a közösség minden tagja számára használhatóbbá, élvezhetőbbé válhassanak.
Ez a megmozdulás a Blaha Lujza téri zebra akciónk után a második olyan eseményünk, melynek során egy újabb logikátlan, magában egyenlőtlen esélyeket hordozó, balesetveszélyes állapotra kívánjuk felhívni a figyelmet. Természetesen nem állunk meg, már tervezzük a következő akciónkat, hisz bemutatásra érdemes probléma akad bőven.